Az utóbbi években különös médiaharcok dúlnak. Amerikai protestánsok és európai katolikusok indítottak hadjáratot rajzfilmszereplők ellen, akiket azzal gyanúsítanak, hogy összezavarják a gyerekek egészséges szexuális fejlődését. Tinky Winky és Spongyabob Kockanadrág után a felkért pszichológusok és a lelkes ultrakonzervatív önkéntesek rávetettek magukat a Szezám utca lakóira és Disneyland-re is. (more…)

Abban ma már a legtöbben egyetértenek, hogy a Narnia Krónikái minden idők egyik legidegesítőbb és legfárasztóbb gyerekkönyvsorozata. J. K. Rowling azt nyilatkozta, hogy felháborítónak tartja a Narnia-könyvek hímsovinizmusát, Philip Pullman brit író pedig szimplán “minden idők legundorítóbb és legbetegebb könyveinek” nevezte őket. Nekem legjobban mégis a The Guardian kolumnistájának, Polly Toynbee-nak a jellemzése tetszik, aki úgy foglalta össze, hogy a Narnia-széria egy monumentális neofasiszta gyerekbiblia. Most mégis örülhetünk, mert magyarul C. S. Lewisnak egyre több műve hozzáférhető, többek között négy életrajzféleség is. (more…)

Pernilla Stalfelt könyvei közel egy éve kaphatóak magyarul. A Kaki könyv és a Halál könyv után nemrég jelent meg a Szeretlek könyv és a Ne bánts! könyv is. És bár a könyvek hihetetlen népszerűségnek örvendenek a legtöbb északi és nyugati országban, Magyarországon felháborodással övezett elutasítás veszi körül őket a megjelenés óta. Vajon miért? Ennek próbálunk utánajárni – anélkül azonban, hogy komolyan hinnénk a válasz létezésében. (more…)

Alig találni olyan gyerektörténetet, ami a szakításról, a kapcsolataink lezárásáról, a veszteségek feldolgozásáról szólna. Nagyapáink mesekönyveiben nem is lehetett még szó ilyesmiről: az elválás ismeretlen dolog volt, törvénytelen és főleg istenellenes. Társadalombomlasztó, vagy ahogyan Lévi-Strauss mondaná: a klánok férfitagjai közötti szövetségen alapuló patrilineáris hatalmi rendszer meggyengítésére irányuló hegemónia első lépése. Ugyanígy csend, tabu és hallgatás övezte a házasság előtti kapcsolatokat is. A „boldogan éltek, míg meg nem haltok” imperatívusza pedig központi mondanivalója lett gyerekkorunk ártatlannak hitt rémmeséinek is.

De most végre… (more…)

Gyerekirodalmi konferenciák Magyarországon, 2007

Az elmúlt évben két rendkívülinek számító hazai konferencián volt szerencsém részt venni.

Az első szakmai tanácskozás (Gyermekirodalom, gyermekirodalom-kutatás és -oktatás Európában, Kecskeméti Főiskola, április 27) legfontosabb eseményének a nap végére tervezett, negyed órás program, a Magyarországi Gyermekirodalom-kutató Társaság alapítási koncepciójának megvitatása ígérkezett. (more…)

Lovász Andrea: Jelenidejű holnemvolt. Szeminárium a meséről, Krónika Nova, 2007

Első séta

Rég vártuk már ezt a könyvet.

Én legalábbis azóta, hogy olvastam a szerző zseniális kritikáját a Komáromi Gabriella szerkesztette Gyermekirodalom című pedagógus-kézikönyvről az Új Forrásban, még hat évvel ezelőtt (2001/8). Talán azóta sem olvastam kegyetlenebb és szórakoztatóbb kritikát, pláne nem gyerekkönyvekkel kapcsolatban. (more…)

Hamupipőke a kislányok örök álma.
Példakép és bálvány, aki képes volt elszabadulni nyomorult kis hétköznapjai elől, követte az álmait, szerzett egy bámulatos estélyit, megszökött az esti bálba és lenyűgözte a világ színe-javát, köztük a felsőosztály egyik legjobb partiját, a sármos herceget, aki persze elvette feleségül és azóta is boldogan élnek egy rózsaszín kastélyban valahol az üveghegyen túl. Hamupipőke története azt tanítja a mai generációnak, hogy a sikeres nő nem szutykos ruhában takarítgat otthon, hanem partikon csillog, igyekszik topon lenni és leköröz minden más jelentéktelen fruskát a vidéken. A csúcsra jutás titkai nem is olyan ördöngősek: változz világszép és nádszálderekú királykisasszonnyá (fogyókúra), szerezz be néhány dögös ruhát, lehetőleg dizájner darabokat (sopping) és persze a tanulj meg uralkodni afelett a bizonyos hetedhét ország felett, szerezz magadnak hírnevet, kerülj a legjobb körökbe (show-biznisz). Aki akar, a végén még egy multimilliomos herceget is kaphat - de ez nem kötelező. (more…)

Philip Pullman minden idők legnagyobb gyerekkönyvírója - állítja a brit Carnegie-bizottság. A szakma egyik legnagyobb elismerésének számító Carnegie-érem idén ünnepli hetvenedik születésnapját és ennek alkalmából kiosztottak egy all time-díjat, az ún. Carnegie-k Carnegie-ját, amelyet az 1936 és 2006 közötti kitüntetettek közül az kapott, akire a legtöbb online szavazat érkezett.

A Carnegie-t egyébként rendesen a Brit Könyvtárosok Szövetsége ítéli oda minden évben brit gyerekkönyvek és ifjúsági regények szerzőinek. A presztízs-díj leg-listáján Pullman mellett ott volt többek között David Almond (Szárnyak titka), Melvin Burgess (Ne mondd!) és Mary Norton (Csenő manók). Sokak meglepetésére viszont nem lehetett szavazni például sem J. K. Rowling-ra, sem Jacqueline Wilson-ra, sem Enid Blython-ra - azon egyszerű oknál fogva, hogy ők sosem kaptak Carnegie érmet.
(more…)

Elnézést a játékért, nem a hetedik kötet poénjai következnek, hanem Beatrix Potter-ről lesz szó. Bár a Rowling-rajongók is tovább olvashatnak, mert az ő kedvencükről is lesz majd néhány szó.

Na szóval: Beatrix Potter nagyon talányos életművet hagyott maga után. Egyrészt a világ talán legsikeresebb gyerekkönyv-írója, másrészt viszont máig érthetetlen és sokat vitatott is ez a hihetetlen rajongás a művei iránt. Sokakat összezavar a kép: adott egy rakás pasztellszín ruhát viselő baromfi és egyéb tanyasi haszonállat, akik látszólag úgy élnek, mint a Viktória- és Edward-korabeli angol középosztálybeli családok, viszont néha mintha megfeledkeznének az illemről és felfalják, megkínozzák vagy megcsonkítják egymást, hogy aztán békésen visszatérjenek a teapartijukra. (more…)

Mit szólna a kedves olvasó, ha, teszem azt, a Harry Potter következő kötetében Harry helyett Fazék Herolddal, Ron Weasley helyett Rontom Bontommal, Hermione Granger helyett pedig Tündi Bündivel lenne kénytelen találkozni? És ha mondjuk Dumbledore-t ezentúl Piton professzornak neveznénk? Talán a gyerekekkel együtt azon álmélkodnánk, milyen roppant kreatív a műfordító és lelkesen merülnénk bele a megújított szövegvilágba? Minden valószínűség szerint egy olyan olvasó sem lenne, aki zavartalanul és teljes beleéléssel fogadná be a felülírt hagyományokat. De mielőtt az olvasó halálra rémülne, elárulom, a hetedik HP-kötetben semmi nem változik a szereplőkkel - legalábbis ami a neveiket illeti… (more…)

A szomorúság és a szomorúságban való gyönyörködés régóta kedvelt toposz a világirodalomban, évszázados műfajok épülnek rá - az elégia, a szomorújáték vagy a ballada, hogy csak néhányat említsünk közülük. A tragédiával ellentétben ezekben a művekben a sorscsapás, a katasztrófa, a veszteség általában csak ürügyként szolgáló elemek. Az igazi cél a melankólia minél teljesebb átélése, a kudarc szépségének szemlélése, egy merőben esztétikai gyakorlat (semmiképpen sem erkölcsi - mint a tragédiában). A pesszimista mártír-művészek szerint ugyanis minél több szenvedést élünk és adunk át, annál közelebb kerülünk az igazi valósághoz. A spleen-t egyesek divatjamúlt dolognak tartják, sokan mások viszont az egyetlen lehetséges állapotnak. (more…)

Ebben az előadásban a Múmin-könyvekről, mint a tündérmesék felülírásáról lesz szó. Mielőtt körüljárnánk, hogyan és vajon milyen megfontolások szerint használta fel és módosította a könyvek narrátora a tündérmesei motívumokat, néhány műfaji és koncepció-elméleti kérdést kell tisztáznunk. (more…)

Karib-tenger, a 18. század eleje. Minden úgy kezdődik, mint a megszokott kalóz-történetekben. Bannon kapitány kalózhajója, a Vézna Maddy egy titokzatos támadás során elsüllyed. Az egyetlen túlélő egy tizennégy éves lány, Jolly, a kapitány fogadott lánya. Jolly a hajótörés után egy szigetre vetődik, ahol megismerkedik egy fiúval, Muck-kal, akit a szülei a világtól elzárva nevelnek egy dohányfarmon.

A Karib-tenger felett azonban hamarosan megnyílik az ég és a szigeten elszabadulnak a túlvilág félelmetes teremtményei. A kalózlánynak ideje sem marad kihevernie a hajótörést, mikor egy nap, a szellemkalmár látogatása után döglött halak kezdenek potyogni az égből és egy iszapos, halálbűzt árasztó, hatalmas démoni alak, az aherusz ereszkedik alá, akit a Mare Tenebrosum, egy párhuzamos világ sötét hatalma küldött. (more…)

Végre gondolt valaki a mogorva, poszttraumás stresszben szenvedő, a gyerekektől hányingert kapó felnőttekre is és megjelentette nekik magyarul a teljes Nanny McPhee-sorozatot! Sőt, a könyvet ajánljuk azoknak is, akik kéjes élvezettel nézték végig a Salo - Szodoma 120 napját vagy akiknek passziójuk állatokat, gyerekeket, öregeket vagy nyomorékokat szívatni. De most itt elsősorban mégis a gyerekek kínzásáról lesz szó. És hogy még perverzebb legyen a kép: mindez történik a Móra Kiadó új gyerekkönyv-sorozata apropóján.

(more…)

Csodaceruza: A Roehampton Egyetemen működik a világ egyik legszínvonalasabb Gyerekirodalom képzése. Egészen pontosan mióta?
Gillian Lathey: Nos, várjunk csak, attól félek, nem fogom tudni megmondani, hogy pontosan mikor indult a szak, de én 1993 óta tanítok itt és akkor már külön szakként lehetett végezni ezeket a modulokat. Azt tudom, hogy gyerekirodalomtörténetet és -elméletet már jóval a szak megszületése előtt is lehetett tanulni a Roehampton-on az angol szakon belül. A Gyerekirodalom szak pedig valamikor az 1990-es évek elején alakulhatott meg. (more…)

A magyar példa (A néma tartomány)

Egy idézetet szeretnék felolvasni egy nem olyan rég megjelent magyar meséből:

“Csipke Józsikát egyszer csak körülvették a tündérek:

- Van a tündérkirálynőnknek egy húga és egy öccse- vágtak egymás suttogó morajába. - Mindkettőjük választott szerelmet magának! A fiú fiút választott a lány lányt, és mi nem tudjuk, mi tévők legyünk, kissé szokatlan ez, most akkor engedjük, ne engedjük, kérünk, dönts igazságosan!”

De Csipke egyáltalán nem vágott olyan aggodalmas képet, mint a tündérkék körülötte. (more…)

A társadalmi nemek ábrázolásának változása

Nőtípusok

A tündérmesékben általában két nőtípus van: az egyik állandó alak a királykisasszony, vagy a fogságba esett lány, akit a hős, miután megment, felszabadít és magáévá tesz, átléphet az Anya típusába, aki mindig szelíd, gondoskodó, de legfőképpen csöndes, háttérbe húzódó és alig tudni róla valamit - legtöbbször meg is hal hamar. A királykisasszony mindig védelemre szorul, önállótlan, passzív vagy ahogyan Freud mondaná: a reflektív libidó megtestesülése, akinek sorsa az anatómiájában van. A királykisasszony csak vár (vagy alszik) egy helyben, mint egy petesejt és készséggel rendelkezésre áll, ha beérkezik a sikeres spermium, ami a tündérmesék esetében a daliás herceg (talán nem véletlenül fehér lovon). (more…)

Az identitáskeresést és önfelvállalást tárgyaló meséknek három típusát különböztethetjük meg. A típusok nem véletlenül váltakoznak a kronológia illetve a társadalomban bekövetkező változások szerint.

1.típus
Egyrészt vannak azok a történetek, amelyekben a hős a szocializálódást választja, és úgymond kinövi a vágyait – az azonos neműek közötti szerelemnek itt csak gyerekkorban vagy serdülőkorban van létjogosultsága, illetve csak nosztalgiával és titokban vágyakozva lehet rá gondolni. Ezekben a korai művekben természetesen még csak az elnyomottak nyelvén, implicit módon lehetett a témáról beszélni. (more…)