Elkészült a vadiúj honlapom, ahol nem csak a gyerekirodalommal kapcsolatos cikkeim, hanem mindenféle más is található!

A jövőben ez a blog már nem frissül, a továbbiakban a www.kritikusvagyok.hu oldalon várok mindenkit sok szeretettel!

xoxo,

Nagy Boldizsár

A gyerekek egyik kedvenc szerzőjét, Jacqueline Wilsont, a zseniális / nem zseniális angol írónőt szedi ízekre Győri Hanna és Nagy Boldizsár a Pagony februári vitájában. A litera ezúttal is csatlakozik hozzájuk, mert vitázni - továbbra is - jó! (more…)

Lenn, a Nyuszi barlangjában sötét van, mint egy kútban. Aki ide lezuhan, az előbb-utóbb elveszti a realitásérzékét, mint Alice: összezavarodik, mert itt olyan szabályok működnek, amelyek a mi fogalmaink szerint őrültek és félelmetesek. Csodaország bizarr, mint az álmaink, mint a lelkünk sötét oldala és mint a társadalom, amiben élünk. (more…)

Szépség, halál és depresszió – mindez ultrakúl stílusban, kékesszürke ködben és Helmut Lang kabátban. A legveszélyesebb kombináció, aminek eredménye: ellenállhatatlan vonzerő és futótűzként terjedő siker. És nem csak az emo gyerekek körében: a Twilight-ban a fél világ korunk Üvöltő Szelekjét látja. (more…)

Az utóbbi években különös médiaharcok dúlnak. Amerikai protestánsok és európai katolikusok indítottak hadjáratot rajzfilmszereplők ellen, akiket azzal gyanúsítanak, hogy összezavarják a gyerekek egészséges szexuális fejlődését. Tinky Winky és Spongyabob Kockanadrág után a felkért pszichológusok és a lelkes ultrakonzervatív önkéntesek rávetettek magukat a Szezám utca lakóira és Disneyland-re is. (more…)

„Mi leszel, ha nagy leszel?” Ennél unalmasabb kérdést aligha kérdezhetünk egy gyerektől. Esetleg még azt: „És, hogy megy a suli? Van már sok pirospont?” Na, ez körülbelül olyan, mint mikor felnőttek egymás között az időjárásról beszélgetnek vagy a gazdasági világválságról. Vagyis nem jelent semmit. Ha viszont komolyan erről akarunk beszélni a gyerekkel, jobb, ha a kínos faggatózás helyett inkább meglepjük valami olyan könyvvel ami a munkáról és a foglalkozásokról szól. Aztán majd elkezd róla beszélni úgyis. Ha akar. (more…)

Mit szólna a kedves olvasó, ha, teszem azt, a Harry Potter következő kötetében Harry helyett Fazék Herolddal, Ron Weasley helyett Rontom Bontommal, Hermione Granger helyett pedig Tündi Bündivel lenne kénytelen találkozni? És ha mondjuk Dumbledore-t ezentúl Piton professzornak neveznénk? Talán a gyerekekkel együtt azon álmélkodnánk, milyen roppant kreatív a műfordító és lelkesen merülnénk bele a megújított szövegvilágba? Minden valószínűség szerint egy olyan olvasó sem lenne, aki zavartalanul és teljes beleéléssel fogadná be a felülírt hagyományokat. De mielőtt az olvasó halálra rémülne, elárulom, a hetedik HP-kötetben semmi nem változik a szereplőkkel - legalábbis ami a neveiket illeti… (more…)

Philip Pullman minden idők legnagyobb gyerekkönyvírója - állítja a brit Carnegie-bizottság. A szakma egyik legnagyobb elismerésének számító Carnegie-érem idén ünnepli hetvenedik születésnapját és ennek alkalmából kiosztottak egy all time-díjat, az ún. Carnegie-k Carnegie-ját, amelyet az 1936 és 2006 közötti kitüntetettek közül az kapott, akire a legtöbb online szavazat érkezett.

A Carnegie-t egyébként rendesen a Brit Könyvtárosok Szövetsége ítéli oda minden évben brit gyerekkönyvek és ifjúsági regények szerzőinek. A presztízs-díj leg-listáján Pullman mellett ott volt többek között David Almond (Szárnyak titka), Melvin Burgess (Ne mondd!) és Mary Norton (Csenő manók). Sokak meglepetésére viszont nem lehetett szavazni például sem J. K. Rowling-ra, sem Jacqueline Wilson-ra, sem Enid Blython-ra - azon egyszerű oknál fogva, hogy ők sosem kaptak Carnegie érmet.
(more…)

A karácsonyi műsorral az a baj, hogy mindig karácsonykor van. Pedig előtte kéne, hogy legyen, mikor még csak várjuk meg izgulunk és készülünk rá. Miután megkaptuk és kibontottuk az ajándékokat, már ugyan kit érdekel a Télapu meg a Reszkessetek betörők? Szóval itt az ideje, hogy fellázadjunk! Szedjük elő már most a karácsonyi történeteket és karácsonyig minden egyes este hangolódjunk.

(more…)

Interjú Marék Veronikával

Vajon hányan ne éreztük volna úgy gyerekkorunkban, hogy már semmi sem segíthet rajtunk, csak ha világgá megyünk? A szülők talán lenézően mosolyognak ilyenkor, de vannak, akik még emlékeznek gyerekkoruk fojtogató helyzeteire. Mit lehet tenni, mikor mindenki rajtunk nevet, mikor úgy érezzük, nem illünk sehová és mint Laci, sötét veremben érezzük magunkat, ahonnan nincs merszünk előbújni? Hát persze, hogy menekülni. (more…)

Tove Jansson a világ egyik legzseniálisabb prózaírója, gyerekkönyvei és novellái világirodalmi rangúak, sőt, felnőttkorban még élvezetesebb őket olvasni, mint gyerekként. Jansson 28 éves korában hagyta el a szülői házat és azután felváltva élt Helsinkiben és egy lakatlan finnországi szigeten barátnőjével, Tuulikki Pietilä-vel. Műveire jellemző a mély filozofikusság, a nyugtalanító, fullasztó északi komorság és a minden holtponton túli naiv derű és abszurd humor. A Múminkönyvek egyik központi témája pedig a magány sokfélesége. (more…)

A Csodaceruza-könyvek
Hanna és Boldizsár megint egymásnak feszül, és újfent ne az ökölharcra asszociáljunk! A Csodaceruza kiadó könyveit veszik górcső alá, mérlegelnek, vitáznak és kiderül, hogy trendi-e a trendi, baj hogyha trendi, kinek szól és egyáltalán kell-e így konkrétan szólnia valakinek… Mármint a könyveknek. (more…)

Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen

Győri Hanna és Nagy Boldizsár a Pagony weboldalán különös vállalkozásba fognak: havonta egy alkalommal ízekre szednek egy vagy két könyvet vagy szerzőt - persze csak papíron, a mondataikkal. A litera csatlakozik hozzájuk, hiszen izgalmas terepen járnak, mert vitázni jó! (more…)

A horror mindig is a tizenévesek műfaja volt. Az ultra light-os cigi és a gyerekzárral blokkolt felnőtt csatornák mellett évtizedek óta a véres-rémes történetek a harmadik legnépszerűbb tiltólistás csempészáruk a kamaszok hálószobájában. Így volt húsz ez éve is, és így van ma is, kár tagadni. A tiltás fontos része az élménynek: ez csak még izgalmasabbá és még csillogóbbá teszi a titokban megszerzett, kölcsönkapott, lemásolt drága kis mocskok fekete márványos, hullaszagú patináját. (more…)

Imádom a krimiajánlókat. Mindig tele vannak olyan szavakkal, hogy “döbbenetes”, “hajmeresztő”, “idegtépő”, “lélegzetelállító”, “hátborzongató”, és persze a jó olvasónak leesik az álla a döbbenettől és kigúvad a szeme az izgalomtól. Teljes testünk eltorzul mire véget ér az esti Columbo és ha még olvasunk utána egy kis Agatha Christie-t is, mehetünk az éjszakai ügyeletre. (more…)

Interjú Kárpáti Tiborral
Kárpáti savas kis pixelkockái egyszerre idézik a hatvanas évek amerikai minimalizmusát és a nyolcvanas évek legendásan idegesítő Atari-játékait. Az eredmény: olyan felületek, amelyeket nem csak nézni jó, de beizzítják bennünk a robotomán korszakból maradt elektromos huzaljainkat is. Kárpáti feldolgozásában Piroska dallamos, monoton chiptune-esőben sétál, a Nagymama lassú, 8-bit hangon beszél, a Farkas ordítása pedig úgy torzít, mint egykor a gyilkosan prüttyögő Game Over. Akár gyerekkönyvben szerepelnek, akár design-kiállításon, ezek a képek elsősorban atomsikkesek: távoliak, fölényesek és lehengerlőek. És mint a legpontosabban kiszámított minimál művészet: beszúrnak az agyad mélyéig. (more…)

Abban ma már a legtöbben egyetértenek, hogy a Narnia Krónikái minden idők egyik legidegesítőbb és legfárasztóbb gyerekkönyvsorozata. J. K. Rowling azt nyilatkozta, hogy felháborítónak tartja a Narnia-könyvek hímsovinizmusát, Philip Pullman brit író pedig szimplán “minden idők legundorítóbb és legbetegebb könyveinek” nevezte őket. Nekem legjobban mégis a The Guardian kolumnistájának, Polly Toynbee-nak a jellemzése tetszik, aki úgy foglalta össze, hogy a Narnia-széria egy monumentális neofasiszta gyerekbiblia. Most mégis örülhetünk, mert magyarul C. S. Lewisnak egyre több műve hozzáférhető, többek között négy életrajzféleség is. (more…)

Pernilla Stalfelt könyvei közel egy éve kaphatóak magyarul. A Kaki könyv és a Halál könyv után nemrég jelent meg a Szeretlek könyv és a Ne bánts! könyv is. És bár a könyvek hihetetlen népszerűségnek örvendenek a legtöbb északi és nyugati országban, Magyarországon felháborodással övezett elutasítás veszi körül őket a megjelenés óta. Vajon miért? Ennek próbálunk utánajárni – anélkül azonban, hogy komolyan hinnénk a válasz létezésében. (more…)

Alig találni olyan gyerektörténetet, ami a szakításról, a kapcsolataink lezárásáról, a veszteségek feldolgozásáról szólna. Nagyapáink mesekönyveiben nem is lehetett még szó ilyesmiről: az elválás ismeretlen dolog volt, törvénytelen és főleg istenellenes. Társadalombomlasztó, vagy ahogyan Lévi-Strauss mondaná: a klánok férfitagjai közötti szövetségen alapuló patrilineáris hatalmi rendszer meggyengítésére irányuló hegemónia első lépése. Ugyanígy csend, tabu és hallgatás övezte a házasság előtti kapcsolatokat is. A „boldogan éltek, míg meg nem haltok” imperatívusza pedig központi mondanivalója lett gyerekkorunk ártatlannak hitt rémmeséinek is.

De most végre… (more…)

Gyerekirodalmi konferenciák Magyarországon, 2007

Az elmúlt évben két rendkívülinek számító hazai konferencián volt szerencsém részt venni.

Az első szakmai tanácskozás (Gyermekirodalom, gyermekirodalom-kutatás és -oktatás Európában, Kecskeméti Főiskola, április 27) legfontosabb eseményének a nap végére tervezett, negyed órás program, a Magyarországi Gyermekirodalom-kutató Társaság alapítási koncepciójának megvitatása ígérkezett. (more…)

Lovász Andrea: Jelenidejű holnemvolt. Szeminárium a meséről, Krónika Nova, 2007

Első séta

Rég vártuk már ezt a könyvet.

Én legalábbis azóta, hogy olvastam a szerző zseniális kritikáját a Komáromi Gabriella szerkesztette Gyermekirodalom című pedagógus-kézikönyvről az Új Forrásban, még hat évvel ezelőtt (2001/8). Talán azóta sem olvastam kegyetlenebb és szórakoztatóbb kritikát, pláne nem gyerekkönyvekkel kapcsolatban. (more…)

Hamupipőke a kislányok örök álma.
Példakép és bálvány, aki képes volt elszabadulni nyomorult kis hétköznapjai elől, követte az álmait, szerzett egy bámulatos estélyit, megszökött az esti bálba és lenyűgözte a világ színe-javát, köztük a felsőosztály egyik legjobb partiját, a sármos herceget, aki persze elvette feleségül és azóta is boldogan élnek egy rózsaszín kastélyban valahol az üveghegyen túl. Hamupipőke története azt tanítja a mai generációnak, hogy a sikeres nő nem szutykos ruhában takarítgat otthon, hanem partikon csillog, igyekszik topon lenni és leköröz minden más jelentéktelen fruskát a vidéken. A csúcsra jutás titkai nem is olyan ördöngősek: változz világszép és nádszálderekú királykisasszonnyá (fogyókúra), szerezz be néhány dögös ruhát, lehetőleg dizájner darabokat (sopping) és persze a tanulj meg uralkodni afelett a bizonyos hetedhét ország felett, szerezz magadnak hírnevet, kerülj a legjobb körökbe (show-biznisz). Aki akar, a végén még egy multimilliomos herceget is kaphat - de ez nem kötelező. (more…)

Elnézést a játékért, nem a hetedik kötet poénjai következnek, hanem Beatrix Potter-ről lesz szó. Bár a Rowling-rajongók is tovább olvashatnak, mert az ő kedvencükről is lesz majd néhány szó.

Na szóval: Beatrix Potter nagyon talányos életművet hagyott maga után. Egyrészt a világ talán legsikeresebb gyerekkönyv-írója, másrészt viszont máig érthetetlen és sokat vitatott is ez a hihetetlen rajongás a művei iránt. Sokakat összezavar a kép: adott egy rakás pasztellszín ruhát viselő baromfi és egyéb tanyasi haszonállat, akik látszólag úgy élnek, mint a Viktória- és Edward-korabeli angol középosztálybeli családok, viszont néha mintha megfeledkeznének az illemről és felfalják, megkínozzák vagy megcsonkítják egymást, hogy aztán békésen visszatérjenek a teapartijukra. (more…)

A szomorúság és a szomorúságban való gyönyörködés régóta kedvelt toposz a világirodalomban, évszázados műfajok épülnek rá - az elégia, a szomorújáték vagy a ballada, hogy csak néhányat említsünk közülük. A tragédiával ellentétben ezekben a művekben a sorscsapás, a katasztrófa, a veszteség általában csak ürügyként szolgáló elemek. Az igazi cél a melankólia minél teljesebb átélése, a kudarc szépségének szemlélése, egy merőben esztétikai gyakorlat (semmiképpen sem erkölcsi - mint a tragédiában). A pesszimista mártír-művészek szerint ugyanis minél több szenvedést élünk és adunk át, annál közelebb kerülünk az igazi valósághoz. A spleen-t egyesek divatjamúlt dolognak tartják, sokan mások viszont az egyetlen lehetséges állapotnak. (more…)

Ebben az előadásban a Múmin-könyvekről, mint a tündérmesék felülírásáról lesz szó. Mielőtt körüljárnánk, hogyan és vajon milyen megfontolások szerint használta fel és módosította a könyvek narrátora a tündérmesei motívumokat, néhány műfaji és koncepció-elméleti kérdést kell tisztáznunk. (more…)

Karib-tenger, a 18. század eleje. Minden úgy kezdődik, mint a megszokott kalóz-történetekben. Bannon kapitány kalózhajója, a Vézna Maddy egy titokzatos támadás során elsüllyed. Az egyetlen túlélő egy tizennégy éves lány, Jolly, a kapitány fogadott lánya. Jolly a hajótörés után egy szigetre vetődik, ahol megismerkedik egy fiúval, Muck-kal, akit a szülei a világtól elzárva nevelnek egy dohányfarmon.

A Karib-tenger felett azonban hamarosan megnyílik az ég és a szigeten elszabadulnak a túlvilág félelmetes teremtményei. A kalózlánynak ideje sem marad kihevernie a hajótörést, mikor egy nap, a szellemkalmár látogatása után döglött halak kezdenek potyogni az égből és egy iszapos, halálbűzt árasztó, hatalmas démoni alak, az aherusz ereszkedik alá, akit a Mare Tenebrosum, egy párhuzamos világ sötét hatalma küldött. (more…)

Végre gondolt valaki a mogorva, poszttraumás stresszben szenvedő, a gyerekektől hányingert kapó felnőttekre is és megjelentette nekik magyarul a teljes Nanny McPhee-sorozatot! Sőt, a könyvet ajánljuk azoknak is, akik kéjes élvezettel nézték végig a Salo - Szodoma 120 napját vagy akiknek passziójuk állatokat, gyerekeket, öregeket vagy nyomorékokat szívatni. De most itt elsősorban mégis a gyerekek kínzásáról lesz szó. És hogy még perverzebb legyen a kép: mindez történik a Móra Kiadó új gyerekkönyv-sorozata apropóján.

(more…)

Csodaceruza: A Roehampton Egyetemen működik a világ egyik legszínvonalasabb Gyerekirodalom képzése. Egészen pontosan mióta?
Gillian Lathey: Nos, várjunk csak, attól félek, nem fogom tudni megmondani, hogy pontosan mikor indult a szak, de én 1993 óta tanítok itt és akkor már külön szakként lehetett végezni ezeket a modulokat. Azt tudom, hogy gyerekirodalomtörténetet és -elméletet már jóval a szak megszületése előtt is lehetett tanulni a Roehampton-on az angol szakon belül. A Gyerekirodalom szak pedig valamikor az 1990-es évek elején alakulhatott meg. (more…)

A magyar példa (A néma tartomány)

Egy idézetet szeretnék felolvasni egy nem olyan rég megjelent magyar meséből:

“Csipke Józsikát egyszer csak körülvették a tündérek:

- Van a tündérkirálynőnknek egy húga és egy öccse- vágtak egymás suttogó morajába. - Mindkettőjük választott szerelmet magának! A fiú fiút választott a lány lányt, és mi nem tudjuk, mi tévők legyünk, kissé szokatlan ez, most akkor engedjük, ne engedjük, kérünk, dönts igazságosan!”

De Csipke egyáltalán nem vágott olyan aggodalmas képet, mint a tündérkék körülötte. (more…)

A társadalmi nemek ábrázolásának változása

Nőtípusok

A tündérmesékben általában két nőtípus van: az egyik állandó alak a királykisasszony, vagy a fogságba esett lány, akit a hős, miután megment, felszabadít és magáévá tesz, átléphet az Anya típusába, aki mindig szelíd, gondoskodó, de legfőképpen csöndes, háttérbe húzódó és alig tudni róla valamit - legtöbbször meg is hal hamar. A királykisasszony mindig védelemre szorul, önállótlan, passzív vagy ahogyan Freud mondaná: a reflektív libidó megtestesülése, akinek sorsa az anatómiájában van. A királykisasszony csak vár (vagy alszik) egy helyben, mint egy petesejt és készséggel rendelkezésre áll, ha beérkezik a sikeres spermium, ami a tündérmesék esetében a daliás herceg (talán nem véletlenül fehér lovon). (more…)

Az identitáskeresést és önfelvállalást tárgyaló meséknek három típusát különböztethetjük meg. A típusok nem véletlenül váltakoznak a kronológia illetve a társadalomban bekövetkező változások szerint.

1.típus
Egyrészt vannak azok a történetek, amelyekben a hős a szocializálódást választja, és úgymond kinövi a vágyait – az azonos neműek közötti szerelemnek itt csak gyerekkorban vagy serdülőkorban van létjogosultsága, illetve csak nosztalgiával és titokban vágyakozva lehet rá gondolni. Ezekben a korai művekben természetesen még csak az elnyomottak nyelvén, implicit módon lehetett a témáról beszélni. (more…)