Kávé és pogácsa

január 10, 2008 |

Gyerekirodalmi konferenciák Magyarországon, 2007

Az elmúlt évben két rendkívülinek számító hazai konferencián volt szerencsém részt venni.

Az első szakmai tanácskozás (Gyermekirodalom, gyermekirodalom-kutatás és -oktatás Európában, Kecskeméti Főiskola, április 27) legfontosabb eseményének a nap végére tervezett, negyed órás program, a Magyarországi Gyermekirodalom-kutató Társaság alapítási koncepciójának megvitatása ígérkezett. A konferencián jelen volt a frankfurti Goethe Egyetem Ifjúsági Irodalomkutató Intézetének tudományos főmunkatársa, Dr. Bernd Dolle-Weinkauff, a Perugiai Egyetem tanára, Cecilia Moretti, Jolita Luksyte, a litvániai Siuliai Egyetemről és Brigitte Hager, a Kecskeméti Főiskola osztrák nemzetiségű lektora - tehát tekintélyes nemzetközi társaságot sikerült összetoboroznia a főszervező Lipócziné Dr. Csabai Saroltának, aki az európai gyerekirodalmi konferenciákon évek óta állandó vendég és előadó. Ilyen vendégséggel és egy kutatótársaság megalapításának ígértével a konferencia történelmi jelentőségűnek tetszett.

A konferencia két párhuzamos szekcióban zajlott (világirodalmi és magyar szekció), ráadásul több előadó az utolsó pillanatokban visszamondta a fellépését, ami miatt gyakoriak voltak a csúszások és hosszú pogácsás-kávés szünetek. Ezekben a szünetekben szinte mindenki a megalapítandó társaságról beszélt, némelyek lelkesen és tele ötletekkel, felajánlásokkal, mások fásultan, cinikusan. A társaság az első ilyen jellegű intézmény lett volna Magyarországon, és ahogyan már nap közben is kiderült, rengeteg külföldi támogatást is kapott volna. Bár feltűnő volt a gyerekirodalommal foglalkozó szakma jeles képviselőinek hiánya (nem voltak ott sem az IBBY sem a GYIE képviselői, sem a gyerekkönyvkiadók szakemberei, sem a magyar mesekutatók, gyerekirodalomkutatók), mégis mindenki egyet értett abban, hogy majd szólunk nekik is és később csatlakozhatnak ők is az egyesülethez..

A programsorozat a díszvendég, Dolle-Weinkauff professzor plenáris előadásával indult, aki a német gyerek- és ifjúsági irodalomnak a transzkulturális folyamat kiváltotta változásáról és lehetséges továbbfejlődési útjáról tartott érdekfeszítő és abszolút modern szemléletű előadást – kisebb kavarodást okozva ezzel. Az előadás után sorban szólaltak fel a pedagógus és könyvtáros kollégák, akik nem tudtak mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy a német könyvtárak és iskolák tele vannak a professzor által jónak ítélt képregényekkel. Többen nem értették, hogyan lehet egy képregény jó. A vita végül azzal a “megnyugtató” döntéssel zárult, hogy az Asterixtől kezdve a Maus-ig minden egyes rajzolt történet káros, személyiségromboló és képességvisszafeljesztő hatású, amelyeket jobb, ha távol tartunk a 16 éven aluliaktól. Mindezt a következő előadó, a Forráspont főszerkesztője, Szávai Ilona is megerősítette: előadásának bevezetése a rossz képregény és a jó könyv paradigmák szembeállításával kezdődött. A Fordulópont a gyermekkultúrában. Gyermekekről, gyermekekért, gyermekeknek a teljesség jegyében című előadás további részében a hagyományos értékek őrzéséről, az olvasóvá- és egészséges felnőtté nevelés fontosságáról és a „borzasztó mai állapotokról” volt szó és arról, mennyire fontos, hogy végre megalapítsunk egy Intézetet, ahol majd őrizzük az értékeket és szakkönyvek kiadásával támogatjuk a jó ügy érdekeit. A koncepció kissé nyugtalanítónak tűnt, a szándék és a felelősségvállalás viszont nagyon is imponálónak. „Hátha végre történik valami…” - gondolta mindenki.

A nap további részében két külön konferenciateremben zajlottak az előadások: lehetett választani például A népmese és szocializáció: a hősmesék szerepe a lelki egészség megőrzésében és a „Négy leány a titkos kertben”. Angolszász gyerekirodalmi művek fordításai a 20-as évek Magyarországán című előadások között. Én ez utóbbit választottam és cseppet sem bántam meg, ugyanis a nap egyik legtartalmasabb programja volt: egy olyan ritka jelenségről szólt, mint a magyar gyerekirodalmi műfordításkritika. Dr. Papp Andrea kutató, aki az ELTE angol tanszékének lektorátusvezetője, többek között a Tom Brown iskolásévei, a Kisasszonyok és A titkos kert magyarra fordított változatait hasonlította össze, méghozzá olyan alapos és filológiailag precíz eljárással, értő kritikai szemmel, amilyenre égető szüksége lenne a magyar gyerekirodalomtudományi szakmának.. Ki kell még emelni Dankóné Kovács Réka német nyelven tartott előadását, ami egyben PhD-dolgozatvázlat is, (’Ülkü’-től ’Dieda’-ig. A más és az idegen a német nyelvű gyermekirodalomban)és ami alatt mindenki nagyon komoly képet vágott, de én sajnos egy szót sem értettem belőle, mert a programfüzet megjegyzéseivel ellentétben nem volt tolmács. Sajnos a szekciók elcsúszásai miatt nem tudok érdemben beszélni Gombos Péter Kiss Ottóról szóló előadásáről (Szupermen szabadságon van? – A gyermekkor problémáinak ábrázolása Kiss Ottó verseiben) és Dr. Jenei Terézéről sem (Gyermekkép a cigány népmesékben), pedig mindkettő nagyon érdekelt volna.

A konferencia záró eseményére, a kutatótársaság megalapításának megvitatására alig tíz-tizenegy ember maradt ott a a nap végére. Megbeszéltük, hogy teljes demokrácia lesz, nem lesznek kitüntetett ideológiák és módszerek, mindenki szabadon végezheti (tovább) a megkezdett pályáját, viszont a társaság ülésein, közös projektjein és a leendő kiadványok összeállítása során lehetőségünk lesz a tapasztalatcserére, a kapcsolatépítésekre és talán a régen várt tudományos elismertségre is. Lesz nemzetközi támogatás is, bólogatott a nap végére egyre nyúzottabb német professzor, modellünk a frankfurti intézet lesz, állandó kommunikációban maradunk egymással, sorolta Lipócziné tanárnő. Lesz levelezési lista, hamarosan megkapjuk e-mailben egymás elérhetőségeit, a konferencia rezüméjét és ha megjelentek az előadások szövegei a Fordulópont gondozásában, abból is természetesen mindenki kap egy-egy példányt. A sok terv és ígéret egyre felfokozottabbá tette a hangulatot, a konferencia háziasszonyának őszinte lelkesedése mindenkit áthatott és a gyűléstermet tíz új emberré született kutató hagyta el este hét óra magasságában.

Hogy a megbeszéltek ellenére nem történt mégsem semmi változás (bizony: sem rezümé, sem telefonszámok, sem szeptemberi következő konferencia, sem svájci projekt, sem közös tanulmánykötet), az talán nem is olyan meglepő. Ahogyan azt egy évek óta hasonló konferenciákra járó kollégám mondta: ezeket a konferenciazáró ünnepélyes beszélgetéseket nem szabad komolyan venni. Úgysem gondolja komolyan senki. Vagy csak nem tudják, mire való is lenne egy ilyen társaság. Egyszerűen nincs semmi motivációs háttér, ami összekötné a gyerekirodalommal foglalkozókat, nem ismerik a lehetőségeiket, a potenciális hatalmukat, a felelősségüket. Minek mese-magyarázó estekre járni, mikor még a foltvarró klubba sincs idő mindig elmenni és ott van a sok gyerek is. Még a fakultatív pedagógus-továbbképzésekre is alig jön össze gyakran a minimum létszám. És ugyan ki más vállalhatná a gyerekirodalom ügyét?

Ugyanezzel a motiválatlansággal, komolytalansággal találkozhattunk az IBBY éves magyar konferenciáján is, amelyet hagyományosan a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár márvánnyal, monumentális tükrökkel és aranyszínű cirádákkal díszített fogadótermében tartottak. Nagy meglepetésre most nem hangzott el Békés Pál köszöntő beszéde, helyette a könyvtár igazgatója, Nagy Anna fogadta az összegyűlt szakmabelieket. Az idei szakmai nap központi témája az illusztráció volt: Gyermekkönyv illusztrációk – illusztrált könyvek, ahogyan a cím hirdette. Ahogy megérkeztem, gyorsan körbenéztem, de magyar illusztrátoraink közül egyedül Rényi Krisztinát, Baranyai Andrást és Rácz Gabriellát láttam (ha valakit nem vette volna észre, akkor elnézést kérek tőle). Bevallom, nem erre számítottam: ennél sokkal több gyerekkönyvillusztrátorunk van, akiknek biztosan helyük lenne egy ilyen tanácskozáson. Elég csak elmenni a GYIE egy-egy kiállítására, hogy megbizonyosodjunk róla: tehetségben, eredetiségben és frissességben semmiben nem maradunk el a világszínvonaltól. Kiké a gyerekkönyvillusztráció ügye, ha nem az övék? Talán az elemző szakemebereké – gondoltam tájékozotlanságomban. Talán a konferencián kapok egy átfogó képet az illusztráció-kutatás magyar helyzetéről – hitegettem magam.

Az első előadást Bálványos Huba grafikus, főiskolai tanár tartotta, aki diáról vetített képekkel szemléltette, milyen közel áll egymáshoz az akadémiailag is elfogadott, kanonizálódott képzőművészet és a gyerekek készítette képek. Bár az előadás címe első hallásra elriasztott (A vizuális nevelés mint szemlélet- és lélekformálás), végül kellemesen csalódtam és bár a vizuális nevelés nem igazán tartozik a gyerekkönyvillusztráció témakörébe, meggyőző volt az a program, amit a tanár úr a képzőművészet új megközelíthetőségével kapcsolatban elmondott.

Ennél jóval semmitmondóbb volt Dr. Kósa Éva pszichológus előadása (Könyv – Média – Család), ami a televízió (mint „vadonatúj jelenség”, a hiperaktivitás és a gyerekkori agresszió forrása) és a könyv szembeállításáról szól. A szintézist a család intézményének kell a pszichológusnő szerint megvalósítania, ami ellenőrzi, szabályozza és bünteti a gyerekeket, ha azoknak nem megfelelőek a tévénézési és internetezési szokásaik. Megtudtuk: a televízió önmagában nem rossz dolog, csak nem mindegy mit nézünk és napi hány órában. Miután részletes magyarázatát kaptuk annak, hogy a természetfilmek nélkülözhetetlenek az oktatásban és hogy a neten több családbarát portál is található, következett a megoldás (amiről az előadónő úgy beszélt, mintha soha senki a résztvevők közül nem hallott volna még róla), mégpedig: meg kell tanulnunk és tanítanunk a tudatos médiafogyasztást („hogy hogyan legyünk médiatudorok”).

Rényi Krisztina és Baranyai András beszélgetéséből az a szomorú tény derült ki leginkább, mennyire alulfizetik itthon az illusztrátorokat. Baranyai arról is beszélt, hogy amíg a városaink (még a fővárosi körút is) tömve vannak a kommersz hülyeségekkel teli óriási reklámplakátokkal, multi-logókkal és a rossz ízlés különböző nyomaival, addig bajos is lesz a mainstreamtől eltérő képi világú gyerekkönyveket eladni a magyar vásárlóknak. Ha létezne kiforott ízlésű várostervezés, ha több lenne körülöttünk a játék, a kérdés, talán nem riadnának el elsőlátásra a felnőttek egy kreatívabb, bonyolultabb könyvborító láttán (lásd a zseniális Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután című kötet eladási mutatóit).

A nap második felében Kovács Eszter, a Pagony Kiadó tulajdonosa mutatott be néhány olyan olasz, francia és ukrán gyerekkönyvet, amelyeket nagyon szeretnének kiadni, de éppen a korábban is tárgyalt problémák miatt, ezt csak a ráfizetés kockázata mellett tehetnék. A magyar felnőttek egyszerűen nem vevők a furcsaságra, nem szeretik az újdonságot, a kísérletező megoldásokat, főleg egy olyan terülten nem, amelyet a legtöbben még mindig a hagyományőrzés egyik legfontosabb elemeként tartanak számon, mondta el tapasztalatait az előadó. Pedig a gyerekek általában odavannak a játékért és a különleges dolgokért.

Az ezt következő program, melyet a FSZEK fiatal gyerekkönyvtárosa tartott, a nap legszórakoztatóbb eseménye volt, ami alaposan felrázta a fáradó közönséget. Előadásának címe (Szigetek és hidak, avagy mit tehet egy gyermekkönyvtáros?) még önmagában nem készített fel arra a sokkra, amit a későbbiek okoztak a hallgatóknak, én például arra voltam felkészülve, hogy néhány új könyvtárpedagógiai gyakorlatról, módszerről fog beszélni. Ehelyett végig kellett hallgatnunk, milyen szép dolgokat ír a Magyar Értelmező Kéziszótár a kultúráról és a civilizációról, később egy bölcs idézetet a magyar termőföld áldásairól és az oldschool magyar szalonna (vagy kolbász, már nem emlékszem pontosan) értékeiről, a természet és az egyszerű paraszti élet szépségeiről. Amikor az előadó hangja már a meghatottságtól remegett, néhányan felálltak és elindultak a pogácsák felé – vagy egyenesen haza, felháborodott széknyikorgások közepette. Akik maradtak, azok megtudták, milyen fontos szerepe van manapság, a fogyasztói társadalom és a bitagyúság korában a gyerekkönyvtárosoknak. A könyvtáros gyógyító, varázsló, tűzhozó, őrző és angyal, mondta el többször is az előadó. A kultúra várának bástyáiban állnak és védik az értékeket a Walt Disney Vállalat és a mesterséges tartósítószerek ellen (az élelmiszer-analógia az egész előadáson végig húzódott). Mikor az előadó elkezdte egyenként bemutatni kedvenc mesekönyveinek borítóit (A végtelen történet, Boszorkányos mesék, Pettson-könyvek, stb.) és felsorolta kedvenc magazinjainak címét (Baba-Mama Magazin, Forráspont, stb) már csak nagyon kevesen voltunk, akik ülve maradtak, és mikor mindezek betetőzéseként elindult a YouTube-ról sebtiben letöltött Nox-klip („Szeretem a csönd égi örömét, /Szeretem a csókod éjjeli tüzét”, stb), már senki sem tudta, hová került.

A záróbeszéd előtt elhangzott egy húsz perces felolvasás a Terézvárosi Gyermekkönyvtár adatbázisából, ami tulajdonképpen két végtelen hosszúságú lista volt arról, miket kölcsönöztek a könyvtárból a legtöbben az utóbbi három évben. A listák alapján elmondható, tette hozzá a végén az előadó, hogy a legtöbben azokat a könyveket viszik, amelyekről rajzfilmsorozat is megy a tévében. Egyetértő fújjolásra várva nézett le ránk, de már senkit nem érdekelt, ki mit tart jónak és mit nem, azt pedig végképp nem értettük, hogy fordulhatott elő az, hogy a nap folyamán a legkevesebb szó az illusztráció és a gyerekkönyv kapcsolatáról szólt.

Végeredményben elmondható: nagy valószínűséggel a pogácsa mindkét konferencián ugyanabból a gyorsbüféből lett szállítva és a kávé mindkét helyen ugyanolyan vizezett volt.

Ennyi pedig nem elég egy szakmai konferenciához.

A beszámoló megjelenik a Csodaceruza 32. számában

Comments

30 Comments so far

picidia on január 10, 2008 10:52 am
ne haragudj, de szóvá kell tennem, hogy Baranyai András és nem Baranyi. (amennyiben végig a Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután c. könyv illusztrátorára gondolsz.)
jenoe on január 10, 2008 10:56 am
Nem egészen világos, hogy pontosan mi a saját álláspontod a képregények tekintetében.

Ha a kollégákkal hasonló állásponton állsz, akkor nem értem, miként tarthatod fontosnak a gyerekkönyv illusztációt, mint olyat. Vagy ha mégiscsak szabad keverni a képet a szöveggel, akkor vajon melyek azok az arányok, amelyek még nem rombolják a gyerekek személyiségét, és hol kezdődik az a csodálatos határ, ahonnan épp ellenkezőleg, építik azt.

Vagy ha mégsem ezen múlik a dolog, hanem mondjuk az alkotás minőségén/korhatárosságán, akkor minek megint a képregényeket úgy általában károsnak titulálni? Komolyan kiváncsi vagyok, hogy ki miből merít akkora önbizalmat, hogy ilyeneket csak úgy kijelentsen.
Nagy Boldizsár on január 10, 2008 2:16 pm
Nem, én cseppet sem tartom károsnak a képregényeket, sőt, imádom őket! A “megnyugtató döntést” ironikusan értettem. Nem gondolom, hogy egy gyerek számára a kép “romboló” lenne, míg a szöveg “építő”, én őszintén ledöbbentem azon, hogy a konferencián mégis erről volt szó. Ez is csak az előítéleteik mögötti tudatlanságről tanúskodik. Ahelyett, hogy ilyen egyszerűen felcímkézünk technikákat, műfajokat, inkább alaposabban meg kellene vizsgálni, milyen képről és milyen szövegről van szó.

A Baranyiért elnézést kérek, elírtam!
jenoe on január 10, 2008 2:43 pm
köszi a megnyugtató választ. :-)
Szigethy Kata on január 10, 2008 2:51 pm
Kicsit elszomorít amikor azt látom, hogy egy igen súlyos problémákat boncolgató és igen kiválóan elkészített írás kapcsán annyi hozzászólás van, hogy kifogásoltok egy elütést, és a gyönyörűen megrajzolt árnylatokat lepucérítjátok feketére és fehérre. És úgy nekirohanni az írónak, hogy honnan veszi a bátorságot, hogy meg sem érted a mondanivalóját jenoe, az szerintem elég kínos…
Szigethy Kata on január 10, 2008 2:53 pm
öööö, jenoe, visszakozom. Én nem fogtam föl, hogy mit mondtál. BOCS!!!
jenoe on január 10, 2008 8:33 pm
szia Kata, semmi gond. Magam is nagyobb lendülettel veselkedtem neki, mintsem muszáj lett volna :-)

Érdekes az egész poszt, és valóban kár lenne, ha csak arról folyna a társalgás, amire elsőre rávetődtem. Az itt szerzett benyomásaim szerint gyermekirodalmi témában (is) az alulról szerveződő kezdeményezéseké a jövő. :)
Nagy Boldizsár on január 10, 2008 10:33 pm
Köszönöm a védelmet kedves Kata, a szép szavaktól pedig teljesen szétpirultam *(^_^)*
Nekem egyébként tetszett Jenő felháborodása, szeretem, mikor valaki ilyen nagy hévvel tud kiállni vmi mellett, amit szeret vagy fontos neki. Emancipálni kell itthon még elég sok mindent, a képregény és az antifashion-iszta kivitelezésű gyerekkönyv előtt például még úgy néz ki, hosszú út áll…
Pedig milyen jól mutatnának a Szegedi Katás, Kárpáti Tiboros vagy Tove Janssonos plakátok, kartonfigurák a belvárosi könyvesboltok kirakataiban. De egy jó példát azért láttam: a Rákóczi úti Libri kirakat most nagyon klasszul néz ki, Vladyslav Yerko Hókirálynő-illusztációival van tele, kinagyítva, kivágva, szépen elrendezve, műhóval, stb, le is szálltam a 7-es buszról hogy tovább nézegethessem. Merészebb rajzolók munkáit is bevállalhatnák így. Persze gondolom ez pénz kérdése is…
spuri on január 11, 2008 11:32 am
Én nagyon kíváncsi lennék a konferencia képregényes és illusztrációs előadásaira. Meg lehet valahonnan szerezni vagy mp3 vagy doc formátumban őket? Hálásan fogadom a segítséget! :)
Ja, és tetszett a kritikai felhang a cikkben! :)
Szigethy Kata on január 11, 2008 1:57 pm
A hévet én is imádom. Sajnos a sajátom túl gyakran el is ragad…
De ez az alulról építkezősdi nagyon a kedvemre való elképzelés. Nem tudom van-e még olyan fórum itthon a témában, amiből ne ábrándultam volna ki.
A kirakat sajnos nem pénz kérdése is, hanem csak pénz kérdése, tisztelet néhány nagyon kis számú kivételnek.
Szóval hosszú az út a képregény, meg az antifashion gyerekkönyv előtt? Hmmm. Ez azt hiszem nagyon óvatosan írja le a valós helyzetet…
Konkrétan egy harminc éves mondjuk belga, vagy cseh könyv itthon olyan formabontóan újszerű, hogy hmmm. szóval nem igazán felel meg a közízlésnek, say the least.
Melissa on január 15, 2008 11:27 pm
Nos, a kecskeméti konferenciát én is észrevettem a neten, és mivel nem állt módomban odautazni, nagyon reménykedtem, hogy majd a teljes anyagot megtalálom a valamelyik honlapon. Sajnos, vagy szerencsére, nem így lett.
A cikket élvezettel olvastam. Bocsi, de muszáj néha hangosan felnevetnem, nem udvariatlanságból, hanem mert azt hiszem, értem az iróniát. Végig azon izgultam, hogy legalább a kávé jó legyen, de sajnos csalódnom kellett.
Lassan kezdem tényleg elhinni, hogy ilyen a helyzet magyar viszonylatban. Az eladási sikerlistákat nézegetve egy dolog tünik fel a leginkább. Az elsö helyeken föként kifestökönyvek vannak. Én ebböl arra a következtetésre jutok, hogy nincs pénze az embereknek igényes, drága gyerekkönyvet venni. Szerintem, ha a könyvek olcsóbbak lennének, és több kritika jelenne meg mondjuk a Magyar Nemzetben vagy a Népszabadságban a igényes magyar gyerekkönyvekröl, akkor néhány év alatt az emberek hozzászoknának, hogy itt keressék azokat a könyveket, amiket mondjuk a gyerekeiknek, unokáiknak megvegyenek karácsonyra. Ez nem utópia. Magyarország annyira akar csatlakozni Európához, meg az Európai Únióhoz! Ez viszont azt is jelenti, hogy a gyerekkönyvkiadásnak is legalább olyan szintre kell emelkedni, mint a többi tagállamban. Ez tehát nemcsak a könyvárakra kell, hogy vonatkozzon, hanem a minöségre is.
Éppen tegnap olvastam egy elemzést a Svéd Gyerekkönyvintézet Barnboken (Gyerekkönyv) címü folyóiratában arról, hogy milyen viták alakultak ki az intézet létrehozását követöen arról, hogy milyen kritériumoknak is kell hogy megfeleljen a jó gyerekkönyv. Ez egy érdekes, bár nem könnyü vita. Számomra úgy tünik, hogy kialakult a fö irányzat, és a könyvtárosok már elöre tudják, hogy mondjuk mely könyvvek kerülnek fel a Könyvzsüri olvasómozgalom 100-as listájára.
Mellesleg a Göteborgi Városi Könyvtár honlapján minden évben olvasható a 100 legtöbbet kölcsönzött gyerekkönyv listája. Ebben az évben még nem került fel, de én már láttam, és nem okozott meglepetést. Svéd írók állnak az élen. Szívesen olvasnám mondjuk a Fövárosi Szabó Ervin Könyvtár honlapján a 2007-ben legtöbbet kölcsönzött 100 gyerekkönyv listáját. Talán van ilyen. Azt hiszem, ez valamennyire valós képet nyújtana arról, mi az amit ma a gyerekek olvasnak. Mindenképpen jobb ez a kép, mint a kiadók topplistái. Miért? Mert a megvásárolt gyerekkönyveket, föleg ha óvodásokról van szó, föleg a szülök választják. Ráadásul mindenki tudja, hogy a szülöknek manapság meg kell gondolni, hogy könyvet vagy kenyeret vegyenek. Vagy tévedek? A könyvtárban pedig van választási lehetöség. Már ha éppen nem építik le, szüntetik meg a könyvtárat vagy csökkentik a költségvetését. Jó lenne, ha a politikusok fölfognák, hogy soha nem volt még olyan nagy szükség a könyvtárakra, mint manapság. Éppen azért, mert a könyvtárak éppen a sokszínüséget képviselhetik a gyerekirodalomban.
Bevallom az utóbbi években nem követtem a Könyvtárellátó recenzióit, de talán érdemes lenne megnézni, mi az, amit ök tartanak értekes gyerekirodalomnak. Hiszen a könyvtárak föként az ö ajánlásaik alapján vásárolnak. Talán még mindig így van.
Itt jegyzem meg, hogy a svéd könyvtárellátó egy könyvröl néha több recenziót is közöl, és ezek meröben eltéröek lehetnek.
Nos, ahogy a konferenciákról olvastam, eszembe jutott egy dolog, amit egy orosz kolléganöm mesélt. Tavaly Moszkvában járt egy konferencián, ahol egy hires orosz professzor arról tartott elöadást, hogy már 20 perc számítógépezés is agykárosodással járhat egy gyerek számára. Az érdekes csak az volt, hogy az egy órás elöadását végig a laptopjáról olvasta. Ez azt jelenti, hogy a felnöttek nyugodtan használhatják a gépet, nekik nem árt.
Amikor azt mondom a 60 fölötti kolléganömnek, hogy mostmár aztán korlátoznom kellene azt az idöt, amit a gyerekem a gép elött tölt, akkor azt kérdi: “Mit szólnál ahhoz, ha a lányod több órán keresztül könyvet olvsna? Azt is korlátoznád?” Hmm …, hát ezen talán érdemes elgondolkodni.
Végül még egy dolog. Néha arról ábrándozom, hogy egyszer én is elöadóként veszek részt egy ilyen konferenciánt Mo-on. Csak attól félek, hogy akkor én is felkerülök Boldizsár blogjára, és úgy járok, mint az a gyerekkönyvtáros, akiröl ir. Úgyhogy nagyon meg fogom gondolni, mire adom a fejem a jövöben.

Melissa
Akron on január 16, 2008 10:58 pm
Kedves Melissa. Ha fel is kerülsz Boldizsár blogjára, abból amiket írtál biztos pozitívabb megitéléssel, mint az aki itt említve lett :) Kérdés lesz-e olyan konferencia, amit tényleg komolyan is vesznek (és amit komolyan is lehet venni)?

Az orosz professzornak meg már nem maradt ami sorvadjon a számítógéptől :)
Nagy Boldizsár on január 17, 2008 1:07 am
Ha Melissa egy konferencián Pija Lindenbaum könyveiről tartana előadást vagy elmesélné Astrid Lindgren igazi történetét stb, biztosan rajongva számolnék be róla! Ajánlom mindenkinek a blogját, ahol nem csak ezekről ír, de olyan ritkaságok is vannak rajta, mint pl. részletek vadiúj svéd gyerekkönyvből(a magyar megjelenés előtt), egy rakás klassz fordítás és szuper illusztrációk! Remélem megjelennek majd valamikor ezek a könyvek magyarul is! És még egy vmi: a népszabis kritikákat szívesen vállanám, de a Magyar Nemzet…? Na ne… Mentségedre legyen mondva, régen jártál Mo-n, Melissa. Itt egy kis összefoglaló a MN ideológiájáról: hwww.antiszemitizmus.hu/magyarnemzet.htm
Okés, a politizálást ezzel be is fejeztem! Ha gyerekkönyvkritikák lennének a napilapokban, biztos több újságot olvasnék (^_^)
pomporzoli on január 23, 2008 10:29 am
sziasztok!
sajnos én nem tudtam elmenni egyik konferenciára sem, így örömmel olvastam Boldizsár beszámolóját! köszönet érte!
kérdés: miért van az, hogy kb. 1-2 évente felmerül emberekben az, hogy a professzionális gyermekirodalomkutatókat tömörítő egyesületet, kutatóintézetet kellene létrehozni, és aztán semmi. marad a hétköznapi kommandózás: blogok, elszórt előadások, recenziók, egy-egy tanulmány, slusszpassz…
pedig! Csodaceruza-kör:) szerintem a legtöbben sokat köszönhetünk Sándor Csillának! Sok fiatalnak adott lendületet (kell a fiataloknak lendületet adni?!)
ötlet: jó ez a blog, de lehetne egy levelezőlista, alulról szervezett (lsd 4K) mozgalom, találkozók rendzsertelenséggel, beszélgetések gyermekirodalomról - csináljukmeg, csináljukmeg! Szerintem én benne lennék…
amúgy van néhány alapítvány, társaság az országban, amelyik gyermekirodalommal, olvasással foglalkozik, csak láthatatlan, pénzhiány? nincs főállású munkatárs, aki CSAK EZZEL foglalkozna. jómagam is csak minden szerdán érek rá a gyermekirodalomra:)

Boldizsár: úgy látom, Te otthonosabban mozogsz a kortárs külföldi gyermekirodalom-kritikában, -elméletben, mint én. Tudnál ajánlani olvasnivalókat?
hálás köszönet!
legyen kezdet, folytatás!

én pld. szívesen írnék holokaszt témájú gyermekkönyvekről az MN-ben:)

ja1: KönyvHét c. folyóirat - havonta min. 2 oldal a gyermekkönyvekről. Csokonai Attila, Pompor Zoltán…
hely van, igény is! terjeszkedjünk!
ja2: a Fővárosi Szabó Ervinben van egy (pár) kiváló gyermekkönyvtáros,Kaszás Veronika szerintem tudna felvilágosítást (listát) adni a gyerekek kedvenceiről. Brezina forevör:)
kézcsók Szigethy Katának, hajrá NaphegyKiadó!
üdv
Z
Csilla on január 24, 2008 12:50 am
Sziasztok!

Zoli! Kedves tőled, hogy engem név szerint is említettél. A kortárs gyermekirodalom-kritikához, -elmélethez ajánlom nem csak neked ezt az oldalt: http://www.irscl.ac.uk/reviews.htm Sok hasznos írás van rajta.
Üdv. mindenkinek!
pomporzoli on január 24, 2008 10:00 am
Csilla!

Ha jól emlékszem egyszer Te is felvetetted egy kutatóintézet fontosságát (opkm gyűjtemény). Hiába keresem a Csodaceruza honlapján, nem találom ezt az írásodat. elküldenéd? esetleg ide is bemásolhatod!

üdv
z
Nagy Boldizsár on január 24, 2008 12:38 pm
Hello Mindenkik!

Hű, ez a Csodaceruza Szalon nekem nagyon tetszik! Összeülhetnének minden kicsik megbeszélni, ki mit csinál, mit tervez, mit tudnánk közösen és beindulhatna valami alternatív, szembeszeles, szubkultis-mainstreambe törős gyerekirodalom-terjeszkedés. Ha jól tudom, a GYIE is hasonló célok miatt alakult, nekem nagyon tetszik, amiket csinálnak!
Egyébként személy szerint és is rengeteg sokat köszönhetek Csillának és a Csodaceruzának, mindig is az volt az álmom, hogy egyszer legalább írjak majd benne valamit és évekig erre készültem. (^_^) Szuper az ízlése és sokszor szemtelenül merész dolgokat is bevállal (a 32. szám borítója pl. szerintem nagyon ütős, a kép simán elmenne egy nurave-cd borítóján is).
Szakirodalom: hát az a gond, hogy én főleg olyan könyveket olvasok a kutatáshoz, amik kicsit speciálisabbak és engem a genderes munkák érdekelnek jobban, de általánosabb műveknek jók pl Peter Hunt könyvei (Literature for Children: Contemporary Criticism; Understanding Children’s Literature) vagy Emer O’Sullivan könyve (Kinderliterarische Komparatistik, megvan angolul is: Comparative Children’s Literature). Nem lenne rossz lefordítgatni ezeket és még többet is.
A levelező lista is klassz ötlet szerintem, én benne lennék! Megcsinálja valaki? (^_^)
A holokausztos cikket írd meg Zoli, biztos lehozzák címlapon!
pomporzoli on január 24, 2008 1:06 pm
Sziasztok!

köszönöm az ajánlókat. a fordításon én is gondolkodtam. lehetne először valamilyen tanulmánykötettel kezdeni.
lev listát nem nehéz csinálni, csak ki kerüljön fel rá???
újabb MN-es ötlet: a Magyar Gárda és Az ifjú gárda:) a gyermekkori olvasásélmények hatása a felnőtt kori preferenciákra. Lesznek még itt levegőben röpdöső fekete palástos 30-asok 10 év múlva:)
üdv

Z
Csilla on január 24, 2008 4:02 pm
Zoli!
Ezt írtam: http://www.csodaceruza.com/cikk_intezmeny.htm
De azóta egy kicsit másképp gondolom… Erről is lehetne beszélgetni!
Szigethy Kata on január 27, 2008 12:38 pm
Sziasztok Mindenki!

Mi lenne ha a közelgő Gyerekirodalmi Fesztivál keretében összeülnénk, és beszélgetnénk mindezekről? Csilla, mint főnéni, mit szólsz? Vegyük bele a programba, és hívjunk meg mindenkit, akinek van kedve tevékenykedni, hogy újabb lendületet kapjon az a bizonyos “alternatív, szembeszeles, szubkultis-mainstreambe törős gyerekirodalom-terjeszkedés” (Nagy Boldizsár, jan. 24.)
Csak könyi-könyi ne a szokásos három és fél főből álló csapattal! Szóljatok mindenkinek akire szüksége lehet ennek az ügynek!!!
Zoli, köszönöm a virtuális kézcsókot, egész belepirultam (nem csak virtuálisan)…
Csilla on január 27, 2008 5:24 pm
Jó, legyen így. Találkozzunk. Akár lehetne rendszeresen is. Mit szóltok hozzá?
Kata on január 27, 2008 10:23 pm
Sziasztok!

Jaj, de jó látni, hogy itt színvonalas, értékes és építő társalgás folyik, teljesen pozitív hangvételben, és nem egymás névtelen cseszegetése, mint egyéb szakmai fórumokon!
Nagyon jók a felmerülő ötletek, melyek mind egy “alternatív, szembeszeles, szubkultis-mainstreambe törős gyerekirodalom” (köszi Boldizsár, ezt tőled loptam) futurisztikus képét vetítik elénk. De ugye észrevettétek, hogy ha lassan is, de azért közeledünk efelé? Jó, persze, hogy nagy még a lemaradásunk, mint minden területen, de dolgozunk rajta! :)
Hiszen idén is egy csomó jó könyv jelent meg!

A találkákról praktikusan azt gondolom, hogy igenigenigen, találkozzunk, és akár lehet rendszeresen is, de a rendszeresség szerintem nem jó, ha túl sűrú, mert egyrészt akkor nincs nagyon miről beszélni a szokásos “fikázzuk a kiadókat és sajnáljuk magunkat” programponton kívül, másrészt meg hát valószínűleg mindenki nagyon elfoglalt (meg vidékről - pláne külföldről - nem fognak hetente-kéthetente, vagy akár havonta elugrálni Pestre az érintettek) és ezért van az, hogy panganak az ilyen rendezvények. A Csilla gyermekirodalmi fesztiváljai szerintem nagyon jók, és egyre nagyobb érdeklődés kíséri ezeket szakmai és nem csak szakmai körökben egyaránt. Ha mondjuk negyedévente összeülünk, az akkor már nem csak gittegylet, ennyi idő alatt keletkezik is egy csomó konkrét megbeszélnivaló. Persze ez csak az én véleményem, lehet persze ennél sűrűbben is, max nem mindegyikre tudok elmenni, fájó szívvel.
De hajrá!

Kata
(ja, nem a Szigethy, hanem a Szegedi :)
pomporzoli on január 27, 2008 10:40 pm
Kedves Emberek!

én sajnos nem tudom, mikor lesz a fesztivál… valaki elárulná, hogy beleírhassam a naptáramba?
továbbra is szorgalmaznám a levelezőlistát, de Boldizsár blogja is ok, csak haladjunkhaladjunk:)ill. legyen fórum, ahol oszthatjuk az eszet:)
Csilla (és a többiek), most, hogy végeztem a doktorimmal sok felesleges energiám maradt különféle PR tevékenységekre. szerintem szívesen tudnék tenni valamit-bármit:)ötlet?
Zoli
Szigethy Kata on január 27, 2008 11:00 pm
Zoli, ötlet az rengeteg van, csak egy ilyen fórum nem biztos, hogy mindennek a megtárgyalására alkalmas. Szorgalmazom a levlistát, csak nemtom hogyan kell megcsinálni. De ha senki nem vállalja, akkor majd kitalálom én. Ezt a fórumot mindeképpen életben kellene tartani, mert remek, de szerintem bizonyos dolgokat azért más formában kellene megbeszélni. Van amibe bele lehet beszélni névtelenül, és van amibe nem…
A gyerekirodalmi márc. 7-8-9. De Csilla azért okézd le, lécci.

Csók a Szegedinek!
Csilla on január 27, 2008 11:08 pm
Zoli! Gratulálok a doktoridhoz! És ezt a gratulációt Komáromi Gabi is küldi neked!
A fesztivál március 7-től 9-ig lesz a Kossuth Klubban, a háttérben készülnek a reklámanyagok, remélem, hamarosan publikus lesz minden. De addig is, nagyon jó lenne még sok-sok ötlet, hogy mivel tegyük érdekessé a rendezvényt. Találkozni kellene!
Kata! Én arra gondoltam, hogy havonta találkozhatnánk… De neked is igazad van, mindenki elfoglalt, alig lehet összehozni általában az ilyen találkozókat. De negyedévente is az lenne szerintem, hogy pont akkor úgy sem érne rá mindenki. Lehetne - ha nem veszitek rossz néven - Csodaceruza Szalon - mondjuk minden hónap utolsó csütörtökjén? Aki tud jön, aki nem, azt utólag értesítjük az eseményekről… Hm?
pomporzoli on január 28, 2008 12:28 pm
Köszi!

Beírtam a naptárba. Egy részén biztos ott tudok lenni!
levlistát bővítem:)
január 31. a hónap utolsó csütörtökje:)

üdv

Zoli
m.anna on február 1, 2008 10:19 am
És ez egy nyilvános szalon lenne?
fanita on február 1, 2008 11:55 am
Csatlakoznék az elöttem kérdezőhöz, mert szívesen mennék. Mikor és hova, és vigyek magammal még egy embert? :-)
Kósa Éva on február 26, 2008 8:33 pm
Kedves Nagy Boldizsár (ha ő a szerzője a január 10, 2008 -i konferenciabeszámolóknak)!Sajnos csak ma olvastam az írását. Mint az egyik előadó, akinek előadásáról szóló bezsámolót olvashattam, szeretném kijelenteni, hogy mindaz, amit eladásomban elhangzottként idéz és konklúzióként említ, NEM HANGZOTT EL. A leírtak az elmondottak teljes meg nem értéséről tanúskodnak - még ha a hangnem iróniája népszerű is. Állok az elhangzottak valódi megbeszélése elé!
muddler on március 4, 2008 1:05 pm
Kedves Kósa Éva!
Nagyon örülök annak, ha nem ért egyet egyet azzal, amit az előadásáról írtam. Ha félreértettem a mondanivalóját, kérem, javítson ki! Akár külön bejegyzésként is szívesen megjelentetném a korrekciót.
E-mail címem: nboldizsar@citromail.hu

WP Themes
- Activate
- Blindigo
- Blue Zinfandel
- Eye Candy
- Detour
- Frequency
- Gladiola
- Radiance
- Vertigo
- Vertigo Squared
- Wonderland

Recently Written

Categories

Archives

Blogroll

Admin

Search

jan

10

Kávé és pogácsa

Comments

WP Themes