A fantasy esete a posztmodernnel

szeptember 21, 2007 |

Philip Pullman minden idők legnagyobb gyerekkönyvírója - állítja a brit Carnegie-bizottság. A szakma egyik legnagyobb elismerésének számító Carnegie-érem idén ünnepli hetvenedik születésnapját és ennek alkalmából kiosztottak egy all time-díjat, az ún. Carnegie-k Carnegie-ját, amelyet az 1936 és 2006 közötti kitüntetettek közül az kapott, akire a legtöbb online szavazat érkezett.

A Carnegie-t egyébként rendesen a Brit Könyvtárosok Szövetsége ítéli oda minden évben brit gyerekkönyvek és ifjúsági regények szerzőinek. A presztízs-díj leg-listáján Pullman mellett ott volt többek között David Almond (Szárnyak titka), Melvin Burgess (Ne mondd!) és Mary Norton (Csenő manók). Sokak meglepetésére viszont nem lehetett szavazni például sem J. K. Rowling-ra, sem Jacqueline Wilson-ra, sem Enid Blython-ra - azon egyszerű oknál fogva, hogy ők sosem kaptak Carnegie érmet.

Pullman a Sötét Anyag-trilógia első kötetével, az Északi fény című remekművel nyerte el a hőn áhított díjat. Az egykori exeteres diák ma az egyik legközkedveltebb intellektuális közszereplő - a konzervatív és az egyházi sajtó évek óta egymást túllicitálva támadja és átkozza, a BBC-n nem régiben élő adásban adták le vitáját a canterbury-i érsekkel, miközben a szakma lelkesen halmozza el a legkülönbözőbb díjakkal (például: a Guardian gyerekirodalmi díja 1996-ban, Astrid Lindgren Emlékérem 2005-ben és a Whitbread legjobb könyv díja 2001-ben a trilógia befejező részéért - az első gyerekkönyv, ami valaha kiérdemelte ezt a díjat). Pullman a gyerekkönyvíráson kívül rendszeresen publikál a Guardian-ban, előadásokat tart a világ különböző országaiban, szemináriumot vezet az egykori egyetemi kollégiumában és szenvedélyes környezetvédő is. A Sötét Anyag-trilógia mellett írt 23 könyvet és jelenleg a sikert hozó művek folytatásán dolgozik, aminek címe A por könyve (The Book of Dust) lesz.

A világsikert hozó Sötét Anyag-trilógia két tizenéves, Lyra és Will kalandjait meséli el, akik azért utaznak a párhuzamos világok között, hogy legyőzzenek egy testületet, akik közbe akarnak avatkozni a gyerekek felnőtté válásába. A szálak egyre messzebbre vezetnek: mint kiderül, az Északi Sarkon gyülekező Áldozárok Testülete mögött a katolikus egyház áll, a földi egyház ténykedéseibe viszont beleszólnak más világokból való lények is: boszorkányok, szellemek, epetőrök, páncélos medvék, angyalok és maga Isten is, aki a legfőbb ellenséggé válik a történet folyamán. Jó és rossz, élet és halál, örökkévalóság és elpusztulás, engedelmesség és lázadás - a könyvek olyan kérdésekkel foglalkoznak, amikkel posztmodern korunkban nem foglalkoznak “komoly” írók.

Legalábbis a felnőttirodalomban nem - Dante, Milton és Blake nagy morális-metafizikai kérdéseivel ma jóformán csak a gyerekirodalomban találkozhatunk. Míg elit szépíróink a nihilista öncélúság irányába vitték a regény műfaját, és nem csinálnak mást, csak művészien toldoznak-foltoznak, játékosan önreflektálnak és igyekeznek elérni a márványba kövesedés állapotát, azalatt többek között a szent könyvek, a hősi énekek, a misztikus-látomásos költészet, az analitikus regény és a fantasy elemeiből kialakult egy olyan műfaj, ami olvasójára, mint kalandra éhes erkölcsi lényre tekint. Tolkien, Lewis, Rowling és Pullman könyvei a világdrámák színpadán játszódnak, a látható világunktól elemelkedett helyen, ahonnan jobb rálátás nyílik a mi valóságunkra. A művek egymásra épülnek, egymással vitáznak és mind összeköti őket az irodalom új központja: Oxford (Tolkien és Lewis itt tanítottak, Rowling Roxfortja egy az egyben az oxfordi kollégiumokra hajaz, Pullman pedig tőzsgyökeres oxfordi - itt tanult, tanított és a mai napig itt él). Oxford a nagy morális viták helyszínévé vált: itt csap össze a konzervatív és enyhén hímsoviniszta Tolkien kissé poros, archaizáló nyelvezetén a csak példázatokban beszélni képes hittérítő Lewis-szal, de beleszól a polémiába az apokaliptikus vizionárius Rowling és a szenvedélyesen ateista Pullman is. A diskurzus figyelemmel kísérői pedig azok a tizenévesek, akik koruknál fogva a lehető legfogékonyabbak ezeknek az ontológiai és teológiai témáknak az átéléséhez és átgondolásához.

És bár Pullman-nál határozottan érezzük, hogy erős mondandója van, a művei mégis azért felemelőek és kristálytiszták, mert a gondolati háttér nem telepszik rá a cselekményre és minden állásfoglalása inkább felszabadítás a fundamentalista gondolkodási rendszerek alól, szembehelyezkedés a merev kitételekkel. A filozófia itt nem öli meg a művészetet: a könyvek esszenciáját a kaland adja, a történések sodró ereje, a kitörölhetetlen hatású karakterek, a lenyűgöző képek, a hétköznapi élet kozmikussá fokozása, a műben-lét varázslata. A filozófia itt nem végcél, nem tanítás, hanem a szabadság eszköze - a jó és rossz tudása, ami felszabadít, a tudatosság, ami Pullman szerint visszavezet egy természetesebb létállapothoz. A kaland izgalmait inkább fokozzák a morális problémák és az irodalmi-filozófiai intertextuális utalások keltette elméleti kérdések, de a történet sosem válik pusztán alkalmazott eszközzé: tehát mindenki mellékhatások nélkül műélvezhet és izgulhat a hősökért - mindent megkapunk itt egy helyen és a zseniális az, hogy ez működik. Igazi pofon ez a megfáradt felnőtt magasirodalomnak.

Pofonból viszont kijár Pullman-nak is. A harmadik kötet megjelenése után (amiben többek között két egymásba szerelmes hím angyal segítségével megölik a Fennhatóságot és az új Ádám és új Éva - azaz Will és Lyra - boldogan esik át a második bűnbeesésen) a Daily Mail a legveszélyesebb brit írónak nevezte Pullman-t, a Catholic Herald pedig azt írta, hogy a művek máglyára valók, mert rémálmokat okoznak a gyerekeknek. A politikai és egyéb korrektség itt mintha feledésbe merülne - a gyerekeket a támadók szerint meg kell védeni attól, hogy a bűnös gondolatok összezavarják őket. A vicces az egészben az, hogy nem veszik észre közben, hogy Pullman művében éppen az ilyen terelgető, óvó-büntető hatalmak jelentik a legveszedelmesebb gonoszságot - azok, akik saját felsőbbrendűségükre és a többiek alsóbbrendűségére hivatkozva kinevezik magukat hivatalos lelki pásztorainkká és beleszólnak életünk minden területébe. “Az egyetlen dolog, amit mondani akartam - nyilatkozta Pullman ezzel kapcsolatban -, hogy ne rosszaljunk olyan dolgokat, amelyek természetesek. Azt szerettem volna bemutatni, hogy a Bukás, az úgynevezett Bűnbeesés ami olyan sok mítoszban szerepel, nem egy egyszeri esemény volt valamikor a múltban, hanem olyan valami, amin mindannyian keresztül megyünk az életünk során. És hogy ez a bukás, vagyis a folyamat, mikor gyerekből kamaszok, kamaszból felnőttek leszünk, és mindaz, ami ezzel jár: az öntudatra ébredés, a művészet és a tudomány iránti lelkesedés, az érzelmeink, amiknek átélésére képesek vagyunk, ezek a legcsodálatosabb dolgok, amelyek történhetnek velünk.”

Pullman művei inspirálták azt a brit kezdeményezést, hogy az iskolákban beszélni kell az ateizmusról is. Különösen az egyházi iskolákban fontos, hogy a hittételeket megtanulják a gyerekek kritikusan vizsgálni, hogy több vallással és filozófiával is megismerkedhessenek, és választhassanak a nézőpontok közül.

De egy rakás tudományos könyv is jelent meg a Sötét Anyag-trilógia kapcsán: ezek a kvantumfizikát, az általános relativitáselméletet és a Pullman-könyveket próbálják összhangba hozni, leírják hogyan működhet az alethiometer, részletezik a húrelmélettel kapcsolatos problémákat és a tudat természetéről spekulálnak.

A sorozatból színházi adaptáció is készült, amit a londoni National Theater-ben játszanak. A Newline pedig Nicole Kidman és Daniel Craig főszereplésével egész estés popcorn-filmet forgatott az első részből, ami a tervek szerint idén karácsonykor kerül mozikba.

Sajnos a magyar nyelven olvasók be kell érjék egy lerontott fordítással: bár Borbás Mária nagyon élvezetes, könnyen olvasható és hangulatos nyelvezetet tudott teremteni az első két kötet számára, a legfontosabb, befejező részt már más fordításában olvashatjuk (N. Kiss Zsuzsától) és ez érezhetőbben gyengébb, pontatlanabb és tele van stilisztikai hibákkal, elkapkodott, rosszul megfogalmazott mondatokkal.

És bár Pullman nálunk még nem annyira ismert, nemzetközi szinten már végérvényesen befutott. Műveit nevezték már a kor enciklopédiájának is, poszt-posztmodern Elveszett paradicsomnak, a Guardian pedig egyenes azt a kérdést szegezte az olvasókhoz: “Hát nem ő minden idők legnagyobb mesélője?” De lehet. Talán Rowling-nál is nagyobb - indulhat a vita.

Megjelent a Csodaceruza 31. számában

Comments

26 Comments so far

irisz on augusztus 28, 2007 9:53 am
Nagyon örülök, hogy létrejött egy ilyen oldal. Gratulálok és sok sikert kívánok hozzá!
sayed on augusztus 28, 2007 11:10 am
Gratula! Végre van egy igazi kritikusunk is. :)
merras on augusztus 28, 2007 5:22 pm
Én is sok sikert kívánok, sajnos csak most vettem észre a blogot, de mától a bejegyzéseid kint vannak az sfblogs főoldalán is. :)
Gladia on augusztus 28, 2007 7:01 pm
Hello!

Én azok közé a (nagyon)felnőttek közé tartozom tartozom, akik rendszresen olvasnak -nem, nem vagyok pedagógus - gyerek- és ifjúsági irodalmat. Igy Pullman-t is.

És nemcsak - a hogy is nevezted? -, a Sötét Anyag trilógát - aminek a befejező része maga volt a rettenet, kösz, amiért segítettél rájönni, hogy más volt a fordító -, de bizony Sally Lockhart történetén is majdnem átrágtam magam! A lényeg a majdnem! Azt hiszem, hogy a harmadik kötet közepén feladtam! És csak egy kérdésem lenne Mr. Pullman-hoz: ha az élet, a világ ilyen rettenetes, gonosz, és logikátlan, miért érdemes élni benne? Miért hinném - már, ha gyerek lennék -, hogy szeretnék felnőtté válni benne?

Én inkább maradok P.L.Travers-nél, akinek Mary Poppins-t köszönhetem, no meg Madeline Lengle-nél - oh, Ő egészen kivételes, és csodálatos!-, aki egy család történetén keresztül képes úgy megszerettetni a sci-fi műfaját a gyerekekkel - no meg a gyereklelkű felnőttekkel-, mint a sicc.

És Rowling is jó volt! Egészen a végéig! Bár közben is voltak gyengébb munkái, de hát nem lehet ennyi időn keresztűl ugyanolyan lángon égni! Viszont a Harry Potter történetet lezáró hetedik kötet élete legrosszabb munkája! Ez meggyöződésem! Kiváncsian várom, hogy mi lesz akkor, ha úgy fél év múlva, erre ő maga is rájön! Mert rá fog jönni…
Nagy Boldizsár on augusztus 29, 2007 8:26 pm
Sziasztok!

Köszönöm szépen a biztatásokat!

Kedves Gladia! Szerintem Pullman-nál cseppet sem rettenetes, gonosz és logikátlan a (felnőtt)világ. Nekem legalább is úgy tűnt, hogy nagy szeretettel ír az Északi fény első fejezeteiben az oxfordi emberek (főleg a gyiptusok) hétköznapi életéről. A hatalmi rendszerek (az Áldozárok, az egyház, a régensség, stb) azok, akik megpróbálják a könyvekben tönkretenni az egyszerű emberek életét, de ha ezeket (vagy a hatásaikat) sikerül legyőznünk (önmagukban) és vissza tudunk térni az emberi természetünkhöz, akkor boldogok lehetünk. Nekem úgy tűnik, hogy Pullman szerint csak a vallás vagy más diktatórikus hatalmak által elnyomorított emberek számára sötét és elviselhetetlen az élet. Ez az út meg, amíg eljutunk sajátmagunk felszabadításáig, igaz, elég keménynek van ábrázolva, de azért az is átjön, hogy ez az egész izgalmas is meg közben csomó barátot lehet szerezni, stb, stb. Madeline Lengle-t még nem olvastam, kössz a tippet, majd utána nézek!
Gldia on augusztus 29, 2007 9:43 pm
Hello!

Nem csak az “Északi fény” alapján nyílvánítottam véleményt, hanem a Lockhart story kapcsán is…

Hát nem mostanában olvastam a - sötét anyag - trilógiát, de arra emlékszem, hogy az utolsó kötetet nagyon vártam! Az első két kötetnél nem volt baj, én is nagyon izgalmasnak és újszerűnek találtam. De a végjáték?! Ha azt mondod, hogy fordítási hiba, megbékélek vele! Mert arra nem vállalkozom, hogy eredetben elolvassam.

Eredetiben csak Rowlingot olvasok, és azt is csak azért, mert sokkal jobban tudok “Potterül”, mint angolul.

Megköszönöm, ha Lengle-t elolvasod, sajnos a kilencből csak négy jelent meg magyarul az Animus jóvoltából! Valószínüleg Potter fontosabb! És, ha még javasolhatok valamit: Raana Raas: Csodaidők - Az ogfák vöröse, ha még nem olvastad volna! Érdekelne, erről mit gondolsz…
muddler on augusztus 29, 2007 10:29 pm
Szia!
De ciki, nem ismerem a Csodaidőket se.
Amúgy a Sally Lockhart-tal én is elég nehezen haladtam, végig se olvastam őket… De A tökéletes óramű nagyon klassz.
Rowlingról: az igazság az, hogy a 4. résztől kezdve nekem se jönnek már be annyira a könyvek, bár még így is jobbak az átlagnál. De róla még nem akarok nagyon írni, kell még hozzá egy kis idő nekem. Na, akkor kössz a tippeket, lesz mit olvasnom (^_^)
Pomporzoli on szeptember 4, 2007 10:43 am
A Csodaidők tényleg nagyon jó, sci-fi sok érzelemmel. Ha angolszász területen jelent volna meg biztos Hugo-díjas lenne. Itthon azért kell küzdeni, hogy a példányszám függvényében megjelenhessen a folytatás. Furcsa különben ez az elismertség-kérdés itt kis hazánkban, szerintem Pullmant is majd a film után kezdik újra elővenni, de tényleg jó lenne a harmadik könyvet újra fordítani, mert szinte olvashatatlan. Ha megengeditek én is ajánlok egy sorozatot: J. Stroud: Bartimeus trilógiája - könnyed, szórakoztató, olvasmányos fantasy, korrekt sajátvilággal.
Grat a bloghoz, éljenek a gyermekirodalom értői:)
muddler on szeptember 4, 2007 9:15 pm
Szia Zoli!

Köszi a gratot meg a tippet! A Bartimeust én is beszereztem már, még nem volt rá időm, de már régóta pakolgatom ide-oda, nemsoká nekifekszek! A film után szerintem is siker lesz Pullman, remélem ha más miatt nem, a film miatt majd kiadják újra a könyveket (alig lehet már kapni vhol, szinte lehetetlen megszerezni) és talán új fordítással… Utána kéne járni, miért nem csinálhatta a Borbás Mária - ahogy ő fordította, az zseniális munka volt. Na, már csak pár hónap karácsonyig…
pomporzoli on szeptember 5, 2007 8:58 pm
Szia!

Utánakérdezek, van egy volt könyvklubos ismerősöm, hátha ő tud valamit.
Gladia on szeptember 10, 2007 9:45 am
Hello!

Szomorú vagyok, mert megint kevesebbek lettünk egy jó íróval: Madeleine L’Engle, akit ajánlottam, elhunyt.

Az alábbi linken néhány dolgot most röviden meg lehet róla tudni:

http://news.yahoo.com/s/ap/20070907/ap_on_re_us/obit_l_engle

Úgy látom, hogy Amerikában is az “Időcsavar” a legnépszerűbb regénye.
bej Kutyej on november 25, 2007 1:50 am
Sziasztok!
Az Északi fényt még 1997-ben olvastam, akkor még teljesen ismeretlen volt Pullman. Teljesen lenyűgözött, egy párszor újraolvastam mindhárom könyvet! A filmre már évek óta vártam, mégis félve nézem meg, mert nem biztos, hogy a könyv után tetszeni fog.
Akkora rajongója lettem a könyvnek, hogy egyszer még írtam egy levelet is Pullmannak, aki válaszolt is! Meg fan-rajzok egy rajongói oldalon…:D
Az Északi fény szenzációs, a Bolvangar c. rész ragadott meg a legjobban.

Sajnos a Sally Lockhart-trilógia nekem nem tetszett annyira, de lehet, hogy a fordítás miatt, kicsit nehézkes volt olvasni (a nyomdahibákról nem is szólva).
muddler on november 27, 2007 11:52 pm
Szia bej Kutyej!

Hű, nagyon irigy vagyok a Pullman-levél miatt! A rajzaidat hol lehet megnézni? Kíváncsi lennék, hogy képzelted el a szereplőket! (^_^)

Egy jó hír mindenkinek: a Lyra-könyvek újra megjelentek, ezúttal az Alexandra gondozásában, a mozifilm plakátjával a címlapon. A fordítások ugyanazok, az első rész címe viszont megváltozott (nyílván a moziváltozat miatt: a többértelmű és amerikai szemmel túl bonyolult Északi fény helyett Az arany iránytű az új cím). A film úgy tudom, december 13-ától megy a hazai mozikban.
bej Kutyej on december 6, 2007 6:13 pm
Szia Muddler!

Itt vannak a képeim, ezeket kb. 4-5 éve rajzoltam:

Einarsson’s Pub
www.bridgetothestars.net/fanart/places/einarssonspub.jpg

Daemon cages:
www.bridgetothestars.net/fanart/places/thedaemoncages.jpg

Throwing nets:
www.bridgetothestars.net/fanart/places/thethrowingnets.jpg

Orson néven küldtem be.

Most Németországban vagyok, itt elvileg már adják mától. Nem tudom pontosan, de meg kell néznem a filmet!:)

Üdv: bej Kutyej
hkarcsi on december 16, 2007 4:35 pm
Nagyon jó az oldal, örülök, hogy rábukkantam! Másodéves bölcsész vagyok és az irod.tud. tanárnőm nyaggat, hogy válasszak már valamit ami érdekel…döntöttem :) a téli szünet első olvasmánya A mese morfológiája lesz….
Nagy Boldizsár on december 17, 2007 12:29 pm
Szia Karcsi!

Hű, örülök, hogy tetszik az oldal. Propp könyve elsőnek lehet kicsit száraz meg elavult lesz, ha érdekel a gy. irodalom meg a mese, én inkább Kiss Judit Bevezetés a gyermekirodalomba c. könyvét ajánlanám első olvasásra, vagy Lovász Andrea Jelenidejű holnemvoltját, bár ez utóbbiban van néhány vitatható állítás. Majd hamarosan írok erről a könyvről ide a blogra.
Jó téli szünetet!
Suzuha on január 12, 2008 2:49 pm
Hi!
Végre egy intelligens értekezés a könyvről! Én a film megjelenése előtt csaptam le a könyvre, ami nagyon is tetszett, a 2-3. rész beszerzése még folyamatban :)
Ami a filmet illeti, kicsit olyan érzésem volt, hogy “kiherélték” a lényeget, na meg persze a “befejezést” is levágták, szóval nemsemmi..
Az egyházról pedig az a véleményem, hogy fel kéne adnia végre ezt a politikát (bár magam is vallásos vagyok), és hagynia kellene, hogy szabadon elmélkedhessünk a világról… :)
Dominik on február 16, 2008 2:31 pm
Hello!
Először gratulálok az oldalhoz. Hogy én eddig ezt miért nem láttam? Pedig az egyik legjobb (ha nem a legjobb) ilyen témájú oldal a magyar weben. Végre egy normális, intelligens kritika-gyűjtemény. Pullmanhez annyit, engem is megragadott. Az új kiadást olvastam, kimondottan jó könyv. A fordítás talán tényleg elkapkodott, de a varázsából (nálam legalábbra is) semmit sem vesztett. A film tényleg elkapkodott, a könyvet viszont érdemes elolvasni.
Zsófi on április 27, 2008 7:21 pm
Sziasztok!

Aki olvasta már az úr sötét anyagait,gondolkodjon:

Legalább 1-2 év kellhetett ahoz,
hogy a regény minden egyes mondatát
megtervezze!Hogy a történet összeálljon!

Csak gondoljatok bele!
És a könyv!Csodálatos!
Dolgozatra tanulnom kellett volna,
de én inkább olvastam.
És hajnali 4 órára a könyvet ki is olvastam!
Imádom Pullmant!
Berci on május 24, 2008 7:35 pm
Ugyan Pullman könyveit nem olvastam, sőt, Lewis könyveit se, de - annak ellenére, hogy nem tartom magam keresztény fanatikusnak - előbbit károsnak tartom.
Azt viszont tudom, hogy Lewis foglalkozik a Narnia történetben az egyház megromlásával, a korrupcióval, az emögött levő emberi gyengeséggel és önzéssel. Viszont választ is ad rá ugyanebben a történetben.

Ezzel szemben, amit Pullmanról olvasni, az azt mutatja, hogy az író pozitívnak mutatja be a lelkiismeret, az igazságosság, a bajtársiasság, a bátorság, a hűség és az önzetlenség hiányát, megkérdőjelezését, megtagadását, kritikáját.

Ajánlott olvasnivaló, magyarul, Lewisról és Narniáról:
http://www.aranylant.hu/default.asp?idf=5&idi=444
BB on június 24, 2008 4:36 pm
Én eddig két könyvét olvastam, az Úr Sötés Anyagai trilógia első két részét. Az első rész bolvangari dolgai és a második rész istenpusztítós dolgai között nem érzek összefüggést. Bár, lehet, hogy mégis…Igaz, még elmélkednem kell rajta, de ez talán egy ilyen könyv. Elsőre, mikor szóba hozták ezt az istenpusztítós dolgot, nekem nehéz volt felfognom, abból fakadóan, hogy magam is hithű keresztény vagyok. De talán ezzel Pullman azt próbálta szemléltetni, mennyire kötött világban élünk, és hogy szükség van arra, hogy kitörjünk a megszokottból, hogy nyissunk az ismeretlen felé.
A harmadik könyvet biztosan elolvasom.
Szilvi (Borostyán) on július 4, 2008 9:03 pm
Hát először is: Boldizsár örülök, hogy rátaláltam az oldaladra, nagyon tetszik, eredeti ötlet, és sok benne a lehetőség, csak kár hogy (gondolom időhiány miatt) ritkán tudsz frissíteni.

Berci: igaz ugyan, hogy én eddig csak az első rész tolvastam még a film elkészülte előtt, de ez értetlenül állok ezen állítás előtt: “Ezzel szemben, amit Pullmanról olvasni, az azt mutatja, hogy az író pozitívnak mutatja be a lelkiismeret, az igazságosság, a bajtársiasság, a bátorság, a hűség és az önzetlenség hiányát, megkérdőjelezését, megtagadását, kritikáját.”

Nem értem miért írta aki írta, de én nem látok ebben semmi valósat. A főhős kislányra egyik jellemzés sem igaz, sem a jegesmedvére Iorek Byrnisonra, sem a gyiptusokra, szóval nem értem a dolgot. Egy biztos: az egyház és kritikusai jó nagy ingyen reklámot csinált a könyvnek, ami nem baj, ellenben az már igenis gond, hogy olyan dolgokat is belemagyaráztak már szerintem ami igen nagy túlzásnak mondható. Jelen kijelentésekből már nem is áll olyan messze az, hogy ez a könyv egyenesen a Sátánt szolgálja. :S

Érdekesnek tartom mindenesetre, hogy azon horrorfilmek, könyvek ellen nem szokása felszólalni a tisztelt Vatikánnak, ahol a Sátánt menő “roksztárnak”, jó fejnek és még sorolhatnám milyen klasz, “menő” teremtésnek állítják be az alkotók. :(
Szilvi (Borostyán) on július 4, 2008 9:08 pm
Látom említésre került Raana Raas (Görgey Etelka) és Jonathan Stroud is. A Csodaidőket és a Bartimaeus trilógiát is olvastam, és én is bátran ajánlom mindenkinek.

A Csodaidők, izgalmas Sci-fi szerűség, olyan problémákkal és gondokkal a távoli jövőben amelyek számunkra tökéletesen érthetőek, hisz jelen pillanatokban is átéljük őket.

Bartimaeus pedig varázs elemekkel tarkított izgalmas és sokszor vicces fantasy. Nagyon szeretem :D
Szilvi (Borostyán) on július 4, 2008 9:10 pm
Mára az utolsó hszem ígérem!

Rosszul írtam be a honlap címet a nevemnél, most már rendesen kell működnie.
Boldizsár on július 4, 2008 10:01 pm
köszi a kommenteket!
ó hát igen, nem nagyon van időm frissíteni sajnos, bocsánat, arra viszont muszáj reagálnom, hogy ha már arról van szó, hogy egy könyv lehet “káros”, akkor én kapásból a Narnia-sorozatot említeném, mert borzalmas birkaterelgető propaganda az egész. pedig CS Lewis nem is írt olyan rosszakat, de a gyerekkönyvei sajnos förtelmesek. Berci kommentjét én sem értettem, de főleg azt nem, hogy hogyan tud ilyen hosszadalmasan jellemezni olyan könyveket, amiket sosem olvasott el… Szilvi, köszi a linket, tetszik az oldalatok! (^_^)
Szilvi (Borostyán) on július 5, 2008 1:11 pm
A Narnia sorozatból is egyelőre csak az elsőt olvastam, de nem csigázott úgy fel, ahogy beharangozták. A film pedig kifejezetten nem tetszett.

Örülök, hogy tetszik az oldalunk, igyekszünk mi is. :D

WP Themes
- Activate
- Blindigo
- Blue Zinfandel
- Eye Candy
- Detour
- Frequency
- Gladiola
- Radiance
- Vertigo
- Vertigo Squared
- Wonderland

Recently Written

Categories

Archives

Blogroll

Admin

Search

szept

21

A fantasy esete a posztmodernnel

Comments

WP Themes